Már korábban írtam róla, hogy nem vagyok az a típus, aki egész életében az esküvőjéről álmodozik. Nem tudok rá visszaemlékezni, hogy valaha elképzeltem volna, milyen lesz az esküvőm. Annál többször képzeltem el, hogy hogyan fogom berendezni a saját (vagy a majdani párommal közös) lakásomat. Imádom a lakberendezési tárgyú újságokat és weblapokat olvasgatni, de sajnos a legtöbb nagy terekkel és hatalmas házakkal foglalkozik. Kevés jó ötletet találni egy 50 négyzetméteres lakás berendezéséhez. Annál inkább találunk rengeteg hasznos tippet abban a bizonyos Svéd bútoráruházban. Nem csoda, hogy megszállottan imádom. :) Persze nem csak ezt az egyet, kedvelek minden bútor üzletláncot, ahol lakberendezéssel is foglalkoznak. Órákat tudnék nézelődni bennük, hihetetlenül feltölt.
Lakberendezés témában inkább a modern és minimál stílust szeretem. Nem vagyok híve az antik dolgoknak, valahogy nem szeretnék múzeumban élni. Engem feszélyez az a stílus. A használható, praktikus dolgokat szeretem. Ezért nem is vágynék olyan házba, ahová ezek valók. Nem tudnám például elképzelni magam egy 17-18. századi kastélyban. Persze én sem egy 50 négyzetméteres tömblakásban képzelem el a jövőmet. Számomra az álmom otthon valahol a kettő között helyezkedik el. Mindig nagyon tetszettek a sorházak. Ennek egyik oka, hogy kicsi a kert és nem igényel sok munkát, jó időben mégis ki lehet menni a gyerekkel. Másik oka pedig, hogy nagyobb, mint a tömblakás. Kicsi kori álmom, hogy padlástérben legyen a szobám. Egy háromszintes sorházban ezt is meg lehetne valósítani. Ha valaki azt gondolja: „Ezek nem érvek, ugyanezt meg lehet valósítani egy saját családi házban is… Minek sorház?” Annak csak azt tudom válaszolni, hogy: „Csak, mert nem tudom. Beleszerettem és ennyi.”
Butaságnak hangozhat, de örülök, hogy nem vet fel minket a pénz, mert beleőrülnék a saját lakberendezési mániámba. Így, ha megtetszik egy bútordarab, nem rohanok rögtön a boltba megvásárolni, hanem kivárom amíg összegyűlik rá a pénzünk. Míg ez megtörténik, addig megálmodom, hogy hogyan férne bele az adott helyiség képébe az adott darab. Csak ha hónapok múlva is úgy érzem, hogy szükségünk van rá, akkor vásárolom meg. Mikor megvettük a lakást, kaptunk használt bútorokat a családtól. E miatt egyik szobában sem illenek egymáshoz színben a szekrények. Nem tudom, hogy valaha eljutok-e odáig, hogy harmonizáljanak. De addig is van mit tervezgetni, van mire gyűjtögetni. Bár a mai világban e nélkül is van mire, de ez más téma.
Hogy legyen itt egy kép is bemutatom a régen áhított (már az előző blogban is írtam róla) padot, amit az előszobánkba szeretnék:
Kezd körvonalazódni, hogy miként illene a képbe. Erről bővebben máskor.
Folytatás várható. :)
